kedd, március 23, 2010

Elvágyódás








Az ember alkalmazkodik. 

A sokadik alkalommal otthonosnak találod a málló festékű kórházi folyosót. Vagy
nem veszed észre a kommunista tömbház mellett posvadó szeméttelepet, ez is  csupán a berendezés része. De amikor
kiszabadulsz egy jobb világba, a hazatérés olyan mint egy pofoncsapás. Észreveszed
hogy az ízléstelen kék bőrkanapé körül aranyozott piros papucsban slattyog a
csípdmeg
-fogdmeg pincernő.
Vagy hogy szalmás szekér döcög az E6
0-ason. 







A személyes
mennyországomból való hazatérés még ennél is fájdalmasabb.  Ez nem egy féltékeny hisztérika színpadiasan  csattanó pofonja. Vagy egy házsártos feleség koppanó
sodrofája. Ez Rocky balhorga.


Nincs szürkébb mint a vakítóan szikrázó kékesfehér verőfény után a város
szmogfelhője és  pora. Nincs
visszataszítóbb
mint
a legtökéletesebb
külsejű férfi után Kuccsi lepedékes vigyora és borzasztó haja. Ez már önmagában is elég lenne bárkinek hogy egy doboz
antidepresszánst egyen ebédre.


Elegem van.
Jobban mint valaha. Elegem van a szomszéd narancssárga kabátjából. A nyálkás
táptalajokból. A földhözragadt makacs székelyekből akik nem látnak tovább az
orruk hegyénél. A diák kocsmából aminek egy 3 méteres p!na virít a falán, és
egy textboxban PING! felirat jön ki belőle. A büfében a csirkés szendvicsből és
a krumplis pizzából. A Redbull automatából amire ki van írva a nap csorbája. A
formalin könnyező szagából. A megfakult dombokból. A málladó lépcsőkön portyázó
szőrös seggű mutogatós bácsikból.




Látszólag megvan
mindenem. Normális család. Ösztöndíj az egyetemen. Barátok. Egy társ akivel úgy
kiegészítjük egymást mint két legódarab és akivel minden együtt töltött perc
szórakozás. Mégsem vagyok boldog. El akarok menni innen és minden emberi
kapcsolatom ami jó és irigylésre méltó valójában egy béklyó ami ideköt.  Én most pár évig úgy akarok élni mint a Svéd
aki Kenyába végezte  a licit csak mert „nem
volt jobb dolga.” Mint az Orosz aki Amszterdamban idegen vezető a vodka
múzeumban.  Mint a Kanadai aki bejárta
Európát mert valahonnan volt tízezer elkölthető eurója. Roston sült kecskét
akarok enni (pedig nem hangzik valami jól) és chilis babot (pedig nem is
szeretem a csípőst). Desszertre pedig space caket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése