Egy bölcs ember 6 évvel ezelőtt a következő mondattal csalt mosolyt az arcomra: "Könnyű, mert könnyű törpék közt óriásnak lenni. De nehéz sok törpe közt derék törpe lenni."
Elsőre csak egy muris okosság volt. És indirekt módon dícséret. Is. De annál sokkal több. Inkább kritika. Útravaló. Elgondolkodtató.
A társadalmi közegben, a barátok körében, és bármilyen társaságban, bármilyen közösségre vonatkoztatva Weöres Sándor pontatlanul idézett szavai megállják a helyüket.
De neki én óriás akarok lenni!! Nem érdekel hogy törpék közt vagy sem. (és sajnos vagy nem, de egyáltalán nem törpék közt).
Meg tudok akkorára nőni? Néha úgy érzem nem csak rajtam múlik. De akkor kin? Vagy inkább min?
A körülményeken. Nagyon okosan kell játszak a lapjaimmal, ez biztos. De hogy mikor milyen kezet kapok... az már nem rajtam áll.
Mégis az én bukásom lesz.
Meg tudok akkorára nőni? Nem úgy néz ki. Ő nem hiszi. Tudja, hogy nem. Hiszi hogy tudja. Vajon így van?
Meg tudok akkorára nőni? Én talán hiszem. De úgy érzem nem kéne. Nem lenne szabad. Egy óriás jobban megüti magát ha leesik.
Nyújtózkodni fogok. De csak addig (kéne) ameddig a takaróm ér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése