Egy a millióból vekni

Ülök nála. Szomjas. Kimegy a konyhába vízért.

Visszajön, kezében egy méteres, vaskos, hengerded valamit szorongatva..... Egy hatalmas veknit. Jól fejbevág vele, majd kuncogva visszaviszi a konyhába.

Kérdem, ezt meg miért kaptam? Mert viccesnek tűnt, feleli, mintha mi sem lenne természetesebb.

Rámnéz és azt mondja, a hülyesége nélkül biztos dögunalom az életem. Kezdem belátni hogy igaza van. Hiányzik a vekni.