kedd, május 11, 2010

A sors iróniája

Jelenleg a női verziója vagyok azoknak a pasiknak akiket minden nő utál. Az XX kromoszómás kiadása azoknak a fiúknak akiktől a gondos apukák féltik a kislányukat.



Általában a lányok azok akik egy végigtáncolt éjszaka után napokon át reménykedve lesik a telefonjuk kijelzőjét. Akik hajlamosak azt hinni hogy ebből kapcsolat lesz. De sokszor a telefon konokul hallgat, az amorozo már mással táncol, a lány pedig kiábrándultan kijelenti hogy nincsenek rendes pasik, és mindegyik csak ki akarja használni.





A sors iróniája, hogy mikor kivételesen nem érdekel az illető, csak egy áttáncolt éjszakát akarok, ő belémesik. Amikor nem akarok másnap találkozni vele, ő erőlteti, ezért ha másért nem is, egy lekoptató beszélgetés erejéig ki kell mozdulni. Miért kell tönkretenni egy alkohollal átitatott kellemes illúziót a másnapos valósággal?? Rejtélyes, sármos, mindig elrévedően ajakbaharapó mosolyra késztető emlékként vonulhatott volna be az emlékezetembe. Így pedig max egy fejfogós, kissé szégyenteljesen pirongva elfordulós emlék lesz -egy a sok másik közül.



A sors iróniája, hogy mikor azt remélem, nem fog megcsörrenni másnap a telefon, nemcsak elkéri a számom, de hajnal 8kor már hív is.



A sors iróniája, hogy mikor (kivételesen) sikítófrászt tudnék kapni egy kapcsolat puszta gondolatától, másnap csókkal akar köszönni. Amit én távolságtartóan kikerülök. Jön a kissé csalódott megjegyzés "puszit nem kapok?". Mondom de, és vigyorogva nyomok egyet az arcára. A kézen fogást is sikeresen kikerülöm. És még mindig nem érti.





A sors iróniája, hogy mikor számított, hogy kivel mit csinálok (pontosabban akkoriban nem csináltam, de a pletyka terjed mint a herpesz), ha egy szál ismerős volt az egész klubban, egy másik városban, és egy pár perces táncnál semmi több nem történt, úgyis rövid időn belül eljutott a hír (megfelelően eltorzítva) hogy XYal enyelgek.Amikor meg szabad vagyok, mint a madár, és a táncparkett közepén, majd a parkolóban órákon át csókolózok valakivel, egy olyan helyen ahol a partyzánok fele ismerős illetve közeli barát, "büntetlenül" úszom meg a dolgot. (ennek amúgy örülök, mindenki foglalkozzon a saját bajával, csak maga a tény)



Jelenleg nem a legjobb kiadása vagyok saját magamnak...










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése