Svájci bukta

Történt vala nem is olyan régen hogy elmegyénk bulizni. Ez önmagában nem valami különleges. Fáradt voltam és nyűgös hogy szinte minden érdemlegesebb partiarc utolsó percben visszamondta vagy előző éjjel telítette alkoholdehidrogenáza kapacitását és el sem ígérkezett. De ha már péntek és 15 percet vacakoltam a (szem)tussal, gondoltam elmegyek, ne vesszen kárba az erőfeszítés. :p



Ami viszont különleges, hogy rábukkantam egy JÓ pasira. Ilyen nagyon ritkán akad. És még fekete ingben is volt... Az ilyet be kéne tiltani. Vagy mégsem...? :)



Épp a kabátom adtam le a ruhamegőrzőbe, amikor mellém került. Összenéztünk, elmosolyodtunk. Tudtam hogy ma estére megvan a vad. Tudtam hogy kell nekem és bíztam benne hogy meg is lesz.

Ahogy próbáltunk a táncparkett fele gyúródni, elhaladtunk mellette, enyhén semmitmondó szemezés, egy barátjával dumált. A zene nem volt a legjobb, nem kaptuk a helyünk. Párszor még elhaladtunk előttük, már több mint egy órája ottvoltunk és ő még mindig a szélén ácsorgott, ugyanazzal a sráccal dumálva. Kezdtem félni hogy az enyémnél magasabb tesztoszteron szint jön be neki.... Ami azért igazságtalan lett volna, a teljes női társadalommal szemben.



Ahogy az U alakú bár két oldalán állva szembenéztünk belémhasított a felismerés. A Svéd nagyobb hatással van rám mint gondoltam. Ez a pasi is szőke volt. Mi van velem???



Később ismét a bárnál néztünk össze, egymás mellé kerültünk de nem akartam leszólítani. Viszont ahogy elnéztem ő is kezdett kipirulni a buzgó bárlátogatás következményeként.

Végre valahára bejött bulizni. A közelünkben táncolt a barátaival, helyet cseréltem Pöttyössel hogy lásson. Sejtettem hogy külföldi, és lerítt róla hogy magabiztos. Ezért cseppet sem meglepődve, mosolyogva konstatáltam amikor hátulról egy kéz a derekam köré fonódott. Megfordultam. Nem ő az. Csalódottan lebiggyesztem a szám. Nem értem mi a baj, az ilyen típusú pasival ez a játék mindig bejött.



Végül Pöttyöske megunja a bulit, egyedül nem akarok maradni. Lemondóan elkönyvelem hogy most a következő bulikba állandóan őt fogom keresni, míg végül beleunok. Aztán meg előkerül amikor a legkevésbé számítok rá. Mindig ezt csinálják...



Vasárnap bejelöl Facebookon (uhh, már megint a hülye közösségi oldalak) N. barátnője. Nézegetem a képeit, nagyjából ugyanazok a közös képek vannak kitéve mint N-nek... csakhooogy nála nincs levágva egy bulis kép széle. És lám lám, ki van a háttérben? Meg is kérdem N-t hogy ki az, mondja egy svéd (miért nem vagyok meglepve?) csoporttársa, majd bemutat,addig jelöljem be.

Másnap büfében úgy tűnik mintha a titokzatos X-et látnám, elindulok wc-re hogy megbizonyosodjak. Sajnos nem ő az, hanem Díva pszichopata expasijának a hasonmása (pedig az a srác még csak nem is "eredeti" svéd hanem erdélyi emigráns). Felhívom Dívát, megkérem nézze meg X profilját. Sajnos a gyanúm beigazolódott. Facebookon nem X-re, hanem az exhasonmásra találtam rá.

Tudtam hogy gyatra az arcmemóriám, meg sokat ittunk, de ennyire?!