Hogy mondják svédül hogy változás?

Kell a változás. Hiányzik a Svéd.



Az Alpokba ismertem meg, egyből úgy viselkedtünk mintha ismernénk egymást. Eleinte csak azért volt érdekes mert svéd. De amikor Vékonyka eltörte a vállát, kénytelen voltam új lesikló társat keresni, ami kilátástalannak bizonyult, mivel a társaság valamirevaló tagjai mind snowpark fanatikusok (én csak balettnek hívom:p).



Szundítottam. Az első emeleten elvették a meleg vizet, ezért Svéd lejött hozzánk zuhanyozni. Nem, a folytatás nem egy falhoz szorítós zuhanymóka lett.... hacsak nem vagyok alvajáró, ugyanis úgy aludtam mint a lőtt medve. Indultak volna egy pubba ahol remek Guiness sört lehetett kapni, de berobbant Piercing. Vékonykát a kórházba kellett hagyja éjszakára, pocsék, önvádoló hangulatban volt, addig nem engedett ki senkit a szobából amíg nem segítettek neki elpusztítani az összes fellelhető alkohol tartalmú italt.

Svéd elkezdte feszegetni a miért ragaszkodunk magyar mivoltunkhoz ha már rég Romániához tartozunk témát. Hogy nem lenne egyszerűbb románul beszélni? Elég kellemetlen volt, mivel Svéd barátnője (aki román) szintén jelen volt, és Piercing a sokadik pohár vodka után nekifogott osztani Trianont meg az ükapja gatyakötőjét (nem épp objektív racionalizmussal....). Angolul csak gagyogni tudott, ezért mondta, kerítsek neki egy tollat hogy rajzolja le. Nem kaptam sehol tollat, Piercing pedig már vérszemet kapott: "Kérjetek egy kibaszott pixet a szomszéd szobából vagy vérrel festem fel ennek az északinak Trianont!!"

Szerencsére ezt se Svéd, se a barátnő nem értette.

Svéd próbálta kicsit csitítani és elmondani az objektív történelmi tényeket, de Piercing ettől csak mégjobban bedühödött, összevissza hablatyolt, magyarázta hogy a személyijébe félig románul van írva a neve meg hasonló marhaságokat.

Barátnő megunta hogy egyedül ő román (és józan...) a társaságból és sértődötten elment aludni.

Egy idő után gyanakodva megkérdeztem Svédet, hogy tényleg ennyire nem tudja felfogni az erdélyi magyarok helyzetét vagy csak teszi a hülyét mert élvezi nézni hogy hogy reagálnak a különböző emberek? Tudja hogy ezzel érzékeny pontra tapint rá, és szereti piszkálni a parazsat? Meglepődött, furcsa mosoly a válasz...



Hódeszkára terelődött a szó, csalódottan kérdem, hogy ő is parkos? Mondja neeeem, isten őrizz, ő megrögzött downhilles és imád száguldozni.

Attól tovafele együtt csúsztunk, eleinte féltem hogy nagyon lehagy, és reméltem hogy nem fog kelleni rám sokat várjon, mint barátnőre (az első pár napját azzal töltötte hogy bő negyedórákat ácsorgott a felvonónál, nem is tudom hogy volt annyi türelme). De az első pár lesiklás után kiderült hogy még nála is gyorsabb vagyok egy picivel és látva a tempóm és a stílusom el is nevezett Speedsternek. :)

Nagyon jó volt vele dumálni a felvonón, elképesztő dolgokat mesélt és gonoszul kommentálta a többi sízőt.

a. Egy apuka bukdácsolva, bénán jött a nehéz pályán, a családja került a könnyebben. Svéd: "Az ilyenek menjenek haza vagy ne jöjjenek a nehéz pályákra, nem csoda hogy ennyi baleset van" Amikor a pálya aljára ért és feltűnt a csodáló családja, kihúzta magát és elkezdett dicsőségesen, szépen menni -a pálya lapos végén. Imádom a szarkazmusát.

b. Volt egy hosszú völgy ami olyan volt mint egy hatalmas halfpipe. Egy csoport vak síző ereszkedett benne óvatosan, néhány vakvezetővel. Egyetlen hatalmas fa volt az egész völgyben, de az egyik vaknak sikerült lefejelni. Erre az összes többi köré gyűlt és még jópáran nekimentek. Mi meg dőltünk a röhögéstől. Nem szép tőlünk.



Az igazat megvallva, Svédre jó ideig nem pasiként gondoltam. Ő a barátnőjével volt, engem itthon várt valaki. És főként, nem szeretem a szőke pasikat. Lehetnek jóképűek meg minden, de nem vonzódom hozzájuk. Volt egy furcsa szemezésünk az egyik kabinban, mikor egymással szembe kerültünk, öcsém meg oldalra, de annyi.



Miután hazajöttünk, úgy éreztem, nem akarok ittlenni, muszáj változtassak a körülöttem lévő dolgokon. Nem  azért mert nem voltak jók vagy mert az új jobb lenne. De MÁS legyen.



Amikor szingli lettem, minden sarok, pad, csúzda és fa Rá emlékeztetett. És kellett a kikapcs. Ezért annyi időt töltöttem LA-ben amennyit csak lehetett. Mikor először mentem, a buszon megszereztem Svéd számát és írtam neki hogy este iszunk valamit? Visszaírt hogy persze! Szeretem az ilyet. Semmi hülye játék.

Gyanúsan jól éreztem magam vele, túl izgatottan vártam hogy találkozzunk. Zavart hogy ottvan velünk Darázsderék is, jobb lett volna kettesben jönni.

Pedig direkt megkérdezte hogy nem szeretnék inkább kettesben találkozni Svéddel, de mivel magam előtt is tagadtam hogy valami is lenne köztünk, azt akartam hogy ő se gyanítson semmit. Rávágtam hogy dehogy! Hülye voltam. Darázs előtt amúgysincs titkom.

A hogy vagy részen gyorsan túlesve szemtelenül vigyorogva megkérdi, hogy "So, i heard you broke up with your boyfriend...?" Elszomorodok, mondom hogy igen....

Vissza akarok vágni hogy amint hallom, ő is szakított a barátnőjével, de valamiért nem teszem.

"Change is good" mondja bizakodó pilllantással. "Change is hard..." gondolom.



Smsezés, végül írja hogy jóéjt. Visszaírom, hogy annyira jó nem lesz, mert Darázsnak nincs sötétítője, én meg nem nagyon tudok fényben aludni. Visszaírja hogy aludjak nála. hely van bőven..... Állkapocs zuhan 5 centit, hárítok.



Másodszor már kezdtem belátni, hogy annyira jól érzem magam Svéddel, annyira jó vele beszélgetni és annyira tetszik a jelleme, a felfogása, és mindene hogy kezdek eltekinteni attól hogy szőke. Nem nagyon van ilyen..... hogy valakinek ilyen gyorsan és ilyen nagyon beleessek a belsőjébe. Pedig Svéd külsőre is jó pasi. Csak nem az én típusom. De be kell valljam, gyökeresen megváltoztatta a véleményem a szőkékről... Nem kis teljesítmény!



Darázs ezúttal hazament a buli után. Minden jól indult. Egy idő után megkérdi hogy mi pontosan hova is megyünk? Nevetek. Azt hittem ő tudja, elvégre én vagyok látogatóban. Tanácskozunk. Sajnos hétköznap van és abban az órában már nincs semmilyen jó beülős hely nyitva. Klubba nincs kedvünk menni, onnan jövünk. Azonkívül meg csak lepukkant helyek vannak nyitva. Reménykedve töröm a fejem, hátha mégis eszembejut valami. De nem. Egy ideig csak sétálunk, de késő van, fáradtak vagyunk, hideg van. Svéd fázik. Pedig nem ő a fázós fajta,3000 méterre kabát nélkül jött hódeszkázni. Pontosabban a polárját hívta kabátnak. De most csak ingbe jött. Másnap vizsgája van. Elbúcsuzunk:( Most is megölel. Úgy igazából Ez nagyon tetszik a svédekben. A mi arcra puszink sokszor olyan személytelen. A németek 3 puszija meg egyszerűen fárasztó. Szóvá is teszem hogy az ismerősöm, aki kiköltözött, panaszkodott hogy a svédek milyen hidegek és hogy nem sikerült igazán beilleszkedni, közeli barátságokat kialakítani. De hogy szerintem ez nem igaz. A svédek melegebb mint mi. Mindegyik megölel amikor találkozunk. Mondja hogy elsőre hidegek, de akivel közelebb kerülnek, azzal nagyon közvetlenek. Ő is ilyen.



Másnap nála aludtam volna, meg is beszéltük de végül korábban indultak sziklát mászni.Mondta hogy ha akarok menjek és majd az előtérbe hagyom a kulcsot, a szomszédja meg elveszi. De így nagy értelme nincs. Hazajövök.



Néha beszélünk telefonon. Sajnos folyton közbejön valami zavaró tényező. De jó beszélni. Soha nincs kellemetlen csend. És hallom a hangján hogy tényleg sajnálja amikor mennie kell.



Neki 2 héttel tovább tart  a vizsgaidőszak mint nekem, utána pedig megy haza. Remélem hogy abban a 2 hétben minimum egyszer találkozunk.Rájöttem hogy tényleg tetszik. És szükségem van minnél többet vele beszélni. Nemcsak azért mert olyankor boldog vagyokm és jól érzem magam. (Ez már az első alkalommal is intő jel kellett volna legyen. Hogy mennnyire felhőtlenül jól tudom érezni magam vele, hogy seperc alatt képes feldobni, még ha előtte mélyponton is voltam)

Hanem mert ő azon kevesek közé tartozik, akik megértik ezt a megmagyarázhatatlan, minden fölött elhatalmasodó vágyam hogy változtassak. Mindenen.Postai irányítószámon. A telefonszámom első 2 számjegyén. Lakáson. Baráton. Egyetemen. A többiek erre csak azt mondják legyintve hogy hülye vagyok és hogy nekem soha semmi nem jó. De ő ezt nem csak érti, hanem át is élte. 2szer.

Továbbá azon kevesek közé tartozik, akikkel el tudok képzelni egy... egy valamit.



Tetszik hogy ha vele lesz valami, az "no strings attached" lesz. Hogy ő biztos nem fog rámragadni, mint mindenki más. (tuudom, normális esetben az emberek ezt kötődésnek, kapcsolatnak hívják és egy örömteli dolog, de nekem most ez nyűg lenne, nem megtiszteltetés) Nem fog hívogatni ha nem akarom, nem fog zaklatni hogy találkozzunk, ha nincs kedvem. Pedig neki kivételesen örülnék ha hívna. De még ígyis, nem hiszem hogy most működőképes lennék egy pár hétnél hosszabb kapcsolatban.

Kell valaki. De a szabadságom jobban kell.

Svéddel viszont, mégha bele is esek, tudom hogy vége lesz, ha akarom, ha nem. A fizikai távolság biztosítani fogja a kapcsolat távolságát is. És pont ez lenne benne a szép. Hogy csak élveznénk azokat a ritka napokat amikor láthatjuk egymást, anélkül hogy tönkretennénk a hétköznapi hisztikkel. Hogy anélkül szeretnénk egymást, hogy birtokolni akarjunk. És Svéd biztos nem fog akarni lekötni. Mert ő is olyan ember akit nem lehet lekötni.