A döntő napja egy fesztiválon virradt rám. Mint kiderült, meglepően sok holland látogatója volt a rendezvénynek, akik addig elvegyültek a tömegben, de most előkapták a narancs gumikoronákat, a rugón himbálózó bolyhos csápokat, magukra öltötték a narancssárga műanyag frakkokat,a zászlóként is funkcionáló esőköpenyt és minden más pompázatos cuccot amitől bármely divattervező vagy nyárspolgár sírva fakadna.
Meg kell hagyni, fantasztikus hangulatot teremtettek.
Az egyetlen problémám a holland drukkerekkel az volt, hogy begyúródtak az első tíz sorba, és túlfűtöttségükben képtelen voltak a fenekükön maradni, így a mögöttük lévő többszáz néző kénytelen volt egyik lábáról a másikra álldogálva nézni végig a teljes mérkőzést. Mindezt megtetőzték azzal hogy minden holland aki kicsit is ad magára, 1.80nál kezdődik és valahol az égigérő paszulyfa tövében ér véget, az apraja pedig 30cm magas kalapot, sisakot, csápot és egyéb Hup Holland! alkalmatosságot biggyesztett a fejére.
Így hát a meccsből nem sokat láttam. (nem mintha különösen le tudna kötni a foci) Inkább a tömeget fürkésztem.
A hátunk mögött egy maroknyi spanyol drukker hangoskodott. Csodáltam a hangerőjük, a lelkesedésük,és kiváltképp a bátorságuk, mivel a tőszomszédságukban egy 2méteres holland ordibált veszettül, nem értettem hogy mit, de van egy érzésem hogy a java részét a cenzúra kisípolta volna. Az otthon tapasztaltakból kiindulva sejtettem, bármi is legyen a meccs végkifejlete, elkerülhetetlen a bunyó. Meglepetésemre miután a harmadik sárga lap szította felháborodás is elült, a holland hirtelen megszeppent és teljesen barátságosan odaszólt a spanyol szurkolótábornak hogy ne vegyék számba amiket kiabál és hogy minden okés. Wow. Civilizáció. Kellemes meglepetés.
Balaton Soundon nem drukkerként meccset nézni.. ejnye-bejnye..
VálaszTörlés