Micsoda nő ez a férfi!

Egy könyvben találtam egy tesztet, ami állítólag megállapítja mennyire vagy férfias nő illetve nőies férfi.

Én kiskoromban nagyon fiús voltam, a legtöbb ideig apukámat utánoztam mert vele jobban egyeztem. Rövid hajam volt, a kedvenc cuccom egy mickey mouse-os rövid nadrág plusz trikó kombó volt és a kedvenc játékom egy bordó terepjáró kocsi amit ha hátrahúztam, felpörgött és előre gurult ha elengedtem. A fiúkkal mindigis jobban egyeztem, nem hisztiznek és sokkal összetartóbbak.



Rendetlen vagyok, tetszik a rend, de nem tűnik otthonosnak. Ha mindent elpakolok, olyan érzésem támad mintha nem is a saját szobámba lennék, vagy mintha kiürült volna, bútorostul mindenestül. Szerintem egy lakásban élni kell, nem vitrinbe mutogatni. És nagyjából minden cuccom megkapom rövid időn belül, tudom hogy mit melyik kupacban keressek. A rend az átlagemberek tulajdona, a zseni átlátja a káoszt. :p



A tejet dobozból iszom, miközben nyitva a hűtő (a többiek nem kis agybajára... hogy összenyálazom a dobozt, hogy leolvad a hűtő, és további jogos ellenvetések amik teljes mértékben hidegen hagynak) vagy a hátam a pultnak vetve. Így esik jól. A dobozból valamiért finomabb.Plusz nincs mosatlan. És pont annyit iszok amennyi jól esik. A pohárba sose tudom kiszámolni mennyit töltsek, lehet hogy jól esik s több kéne vagy felénél rájövök hogy ez túl sok, de ha már kitöltöttem muszáj meginnom.

Szerelem és egyéb elsöprő érzelmek, valamint releváns mennyiségű alkohol nélkül le tudok feküdni valakivel, ellazulni, jól érezni magam anélkül hogy másnap lelkiismeretfurdalásom lenne. Erre még Big sem képes, pedig ő férfiból van és egyáltalán nem a rózsaszín szívecskés fajtából. Nekem inkább az számít hogy fejben fel legyek rá készülve és hogy jól érezzem magam az illetővel, kényelmesen, meg tudjak bízni benne és ismerjem.

Azt viszont utálom hogy a legtöbben szinte rögtön az első csók után nekifognának fogdosni, olyankor egyszerűen befagyok.

Szörnyen tájékozódok, fogalmam nincs mi milyen irányban van. Nemegyszer jártam meg hogy egy bevásárlóközpontban bementem egy üzletbe és kifele jövet abba az irányba indultam el amelyikből jöttem. A fesztiválokon egyedül nem kapom meg a saját sátram. A nagyvárosokban beazonosítok pár pontot, jellegzetes épületet, óriásplakátokat (ez nem a legjobb stratégia ugyanis folyton cserélgetik őket) de egy térképen nem tudnám elhelyezni őket, sem összekötni őket néhány vonallal. De attól még valami csoda folytán egész jól eltalálok ahova kell.



Nagyon odabújós vagyok, nagyon közvetlen. Igazi meleg ember.

A fölösleges hiszti meg nyűgölődés néha engem is elővesz, de nagyon próbálom legyűrni és csak olyanokkal engedem meg magamnak akik nagyon közel állnak hozzám.



Mindent összevetve... A két véglet kiegyenlíti egymást.