Mindenki k*rv@, csak még nem ivott eleget?

 A részeg ember: 

1.Tántorog.

Az alkohol (többek közt) a rá rendkívül érzékeny kisagyra hat, ami a mozgáskoordináció, a helyzet- és egyensúly-érzékelés
egyik legfelsőbb központja. Összehasonlítja a kéregtől érkező motoros parancs másolatát az izmoktól jövő kivitelezés gyakorlati információjával és hiba jelet bocsát ki. Az alkohol elpusztítja az idegsejtek
nyúlványait és a szinapszisokat, csökkentve az
idegsejtek közötti üzenetközvetítés hatékonyságát. Így a koordináció, a proprioceptív információ hiányában, kénytelen a vizuális bemenetre alapozni, ami alapján lassabban és nehezebben korrigálja a mozgásokat.

2.Boldog.

Az alkohol két neurotranszmitter, a gamma-amino-vajsav (GABA) és a glutamát receptorához is kötődik. A GABA receptorokat serkenti, a glutamát receptorát gátolja, ezzel kettős gátló hatást érve el. A  glutamát és a GABA az agy fő serkentő illetve gátló mediátorai, különösen a hippocampusban, a kisagyban, és a középagyban játszanak fontos szerepet. Ez utóbbiban található a ventrális tegmentum és a nucleus accumbens. Mindkettő az agy „jutalom-rendszerének” fontos része. Dopamin termelődik, ami jó érzést vált ki.

3.Elveszti az ítélőképességét

Én ezzel nem értek egyet teljes mértékben. Feketén-fehéren az ítélőképesség a tetteink következményeinek objektív és racionális felmérését jelenti. Ebben az esetben mentség lenne a negyedik Mojito Akcióhősnek, hogy megcsalta a barátnőjét Darázzsal, aki a legjobb barátjának, Pocaknak a félig-exe (ezt a részt inkább nem kommentálom). Egy hét múlva négyesben mennek nyaralni. Érdekes kiruccanás lesz.... (ezt sem kommentálom)

Sem a fekete-fehér, sem Svéd nem ért velem egyet. Én úgy vélem, az alkohol nem iktatja ki az ítélőképességet, csak megadja a bátorságot, a löketet hogy ezt mi magunk megtegyük. Akárcsak az alvajárás esetében, részegen semmi olyat nem teszünk amit normális körülmények között ne tettünk vagy ne akartunk volna megtenni. Az alvajáró álmában sem tud repülni, de végigmegy egy 7cm széles deszkán 70méter magasan. A deszkán amúgyis végig tudna menni, de az esze visszatartja a 70méteres magasság veszélyeit felmérve. Hoppá, ez már ítélőképesség is. (most saját magammal veszekszem, de ez igazából egy Svéddel folytatott eszmecsere továbbgondolása)

Na de honnan is indult a mai vonat? Tegnap végre megvolt a vizsgaidőszak utáni agyformázás és gőzkiadás. Azt hiszem most először sikerült annyit inni hogy igazán túllépjek a saját korlátaimon. (pedig próbálkoztam eddig is rendesen) Vagy túl magasak a korlátaim, vagy túl jól bírom a piát. Egy vég nélküli sor tequila shot (tipp: silver tequilát is naranccsal és fahéjjal!!), némi citromos sör és egy hirtelen a kezembe csöppent Jack-Redbull után megtettem amit eddig soha: nagyobb gond nélkül rámásztam arra a pasira aki tetszik miközben más csajok is fűzték. Én ilyet sose csinálok (és az esetek túlnyomó részében hoppon maradok). De nem is volt nehéz. Kivártam a pillanatot mikor kiengedték kicsit a karmaik közül (azért épp más karjából nem cibálom ki) és magamhoz húztam. Amikor kedvem volt, elkezdtem vele táncolni. (én sose kezdek el senkivel táncolni... ezért sokszor egyedül bulizok). Ami máskor lehetetlennek tűnik, csak állok bénán és tehetetlenül, most az első hopp után egyszerűnek, könnyűnek, természetesnek tűnt.. Nem tudom ha ezt meg tudnám  vagy meg akarom ismételni, nem tartom jónak, de be kell látnom, a betonon és a diszkó gömb alatt is a dzsungel törvényei uralkodnak. 

Tudom hogy pironkodnom kéne meg fognom a fejem (és nem csak a hasogató fejfájás miatt...) de én valamiért büszke vagyok magamra. Legyőztem saját magam. Ezt csak az überelné ha végre bungee jumpingolnék vagy ejtőernyőznék és legyőzném a magasságtól való félelmem.

Az ereszdelahajamat, kirúgunkahámból bulik után másnap mindig kicsit fogom a fejem és megkérdem hogy nagyon hülye voltam? Legtöbbször csodálkozó választ kapok, hogy miről beszélek, alig látszott rajtam, egyáltalán, ittam én rendesen?Mondjuk az igazsághoz az is hozzátartozik hogy ismerem a saját tűrőképességem és igyekszem tartani magam hozzá. 

De nem hiszem el hogy én ennyire érezzem hogy fúúúdekész vagyok, és mások ne vegyék észre. De  mindig csak azt mondják, látszik ha iszok, de édi vagyok és meglepően nem tántorgok. Ez végülis jó. Tény hogy olyankor mindenkit nagyon szeretek.... De ez csak a meglévő szeretetnek a kinyilvánítása. Én részegen sem mászok rá félidegenekre és kezdem el ölelgetni őket. Ez csak bátorság hogy kimondjam amit máskor is gondolok, de ilyenkor intenzívebben érzem és ki is merem mondani. Nemhiába mondják, egy részeg ember szavai a józan ember gondolatai.

Azért nem értek egyet azzal hogy az alkohollal úszik az ítélőképesség, mert én részegen sem csalnék meg valakit akit józanon szeretek, ittasan sem feküdnék le valakivel, akire ne vágynék.

De lehet hogy nekem van mutáns agyam?

Miközben a saját korlátaimon ugrabugráltam, nem tudtam nem észrevenni hogy az elfogyasztott alkohollal arányosan hogyan kurvulnak el az emberek. Duci sorra mászott mindenkire, sorra lepattintották, de végül csak kapott valakit akivel hazamenjen. Góliát is mindenkivel táncolt, nem értett sem a diszkrét, sem a nyilvánvaló lekoptató jelekből, kitartóan próbált fogdosni mindenkit aki a keze ügyébe került. Szinte mindenki rámászott valakire, és a legtöbben nem érték be eggyel. Ennyire ribancok lennénk? Ha az alkohol ledobja a gátlásokat, az egész táncparkettből orgia lesz?

Darázs tegnap keveset ivott és azt mondta nagyon kiábrándult egyesekből. Pár napja viszont én keltem fel kiábrándultan amikor Akcióhős Darázs mellett ébredt a kanapémon. Nem áll jogomban és nem is akarom, mégis valahol mélyen elítélem. Tudom hogy Darázsra milyen hatása van a bornak... "muszáj" rámásszon valakire, és ha nincs ott Pocak, az elsődleges célpont, okvetlenül arra mozdul rá aki miatt másnap a legtőbb komplikácó, sértett fél és ciki helyzet lesz.



Nem lehet mindent az ír úriemberekre fogni. Velünk van a baj... Vagy ez nem is baj?