Semmittevés

A csapból is a rohanó életmód, a stressz által direkt és indirekt módon okozta betegségek folynak. Senkinek sincs ideje semmire. Legalábbis ezt állítja. Persze,néha ez csak kifogás megúszni egy találkát vagy akár egy pár perces "hogy vagy?" beszélgetést. De a jó dolgokra, amik egy csepp élvezetet csempésznek a mindennapjainkba, ugyanezzel a kifogással hozakodunk elő. Fáj a hátam. Miért nem mész úszni? Nincs időm. Szükségem van egy kikapcsra. Menjünk el hétvégére valahova. Nincs időm, be kell vásárolni, ki kell takarítani. És sorolhatnám.



De igazából annyira be vagyunk pörögve hogy egyszerűen nem tudunk semmit tenni.

A buszmegállóban szinte senkit nem látni békésen ácsorogni. A pink hajú csaj és a 40es éveiben járó üzletember a  telefonját gombozza. A nyúlánk, szeplős srác az ipodját püföli. Az idős hölgy a táskáját túrja mintha keresne valamit. Két kiskölyök egy tasak chipsen cívódik. Egy kigyúrt alak macsó módra köpködi a tökmagot. A kalapos egyetemista fagyizik, barátnője rágyújt egy cigire, pedig hamarosan jönnie kell a busznak.

A metrón. A hosszú zsíros hajú rocker füle bedugaszolva, a zene dübörgése 5 hellyel arrébb is hallható. Egy tirkitarka lány könyvet tart a kezében, amiből valószínűleg nem sokat ért meg és nem sokra fog emlékezni mivel 5 laponként halad, nem tudja átélni, nincs ideje hogy magával ragadja a könyv világa, hangulata. De azért mégis marad valamivel, még mindig értelmesebb elfoglaltságnak számít az orrtúrásnál vagy a fölösleges elektronikus kütyük gombozásánál. Egy gigantikus fülbevalót hordó lány elmélyülten csócsálja a rágóját, elkeseredett arccal. A következő megállóban felszáll egy fiú, a lány villámgyorsan előkapja a telefonját és teszi magát hogy bájologva cseveg valakivel. Nem tudom megállni röhögés nélkül amikor megcsörren a telefonja -miközben ő állítólag beszél rajta.



Egy teraszról figyelek egy férfit. Vár valakit. Érdekes figyelni az arcát 5,10,15 perc után. Közben elszív egy fél csomag cigit. Nem ideges, csak egyre bosszúsabb. De látszik rajta, a téblábolásán hogy muszáj kezdenie magával valamit.

A cigi sokmindenre kifogás. Gyalog le, majd felmászni 9 emeletet. Munka közben hátraosonni a raktárba. Abbahagyni a tanulást. Ha nem lenne, nem lépcsőznénk. És mivel én nem dohányzom, ha a főnök meglát ücsörögni a raktárban, rámszól hogy mi a francot csinálok és menjek vissza dolgozni. Ha lenne egy cigi a kezemben, maradhatnék míg elszívom...És senkinek nem jutna eszébe megkérdezni, vagy akár egy szemöldököt felvonni, miért gubbasztok hátul, egymagamban.

A parkban egy fiatal férfi ül a padon. Már 20 perce ottvan. Nem vár senkit. Nem cigizik.Nem hallgat zenét. Nem olvas. Nem telefonál, mégcsak nem is smsezik vagy játszik. Nem eszik. Nem dugdos galambokat a kabátja alá. Egyszerűen ül és nézelődik. Pihen. És minnél régebb óta ül, annál több fura pillantást zsebel be. Valami nincs rendben vele.