Álarcos vadászat

Időről időre
eljön az az este amikor hagyod magad elcsábulni, a földhöz vágod a paszulyos
fazakat (annak ellenére hogy tudod, ezt másnap nagyon meg fogod bánni amikor a
gonosz mostohád elvág paszulyválogatásból), füttyentesz egyet a verebeknek hogy
kössenek masnit a hajadba (kivételt képeznek  a kiválasztottak, akikkel volt oly kegyes a
sors hogy akárcsak a sch.reklám modelljének, minden időjárási és egyéb
körülmények között fantasztikus a hajkoronája vagy meg lettek áldva egy fodrász
lakótárssal), bepattansz a tökhintódba és irány a diszkógömbös kastély.

Hunters of the night

Come to life!

Homály lepi el a
helyiséget amint kialszik az éppen csak felvillanó lézer és beindul a füstgép. Az elfogyasztott
alkohol mennyiségével arányosan egyre nagyobb,de annál mámorítóbb  köd lepi el az agyad.  Szinte jelszóra, mindenki az arca elé kapja a
maszkját amiért a jegyszedőnek és a bárosnak nem kis összeget fizetett. És
lészen a csücsörítő műkörmös titkárnőből sztriptíz táncosnő, az izzadós,
egomániás ügyvédből Casanova, a haját az arcába húzó, utolsó padban gubbasztó
pattanásos srácból a parti lelke, a világban bolyongó, hotelből kidobott
punkból titokzatos idegen, a magolós koravén évfolyamelsőből  dekoltázsát feszélyezve villogtató csajszi
aki kétségbeesve próbalja ellesni mások táncmozdulatait.

  

Megáll az idő.
Semmit nem érzel, csak a tömeg hullamzását. Semmit nem hallasz csak a dübörgő
ritmust. És hirtelen 1 másodpercre csend borít be mindent, csak egy pontra fókuszál a szemed. Az aznap esti vadra.
Természetesen nem fogsz odamenni hozzá. Nem mintha elriasztanád, sőt. De akkor
hol a becserkészés izgalma? Arról nem is beszélve, hogy aki nagyvadra akar
lőni, az semmi mást nem kezdeményez csak a kezdeményezést. Önként kell
belesétáljon a csapdába.

All is brilliant

all is bright.

There is nothing in your eyes

I'm so confused.

A közelében
táncolsz, vetsz felé egy-két pillantást de utána folytatod a bulizást mintha
csak az lenne a lényeg. Riszálod magad mintha nem lenne holnap.

I’m dancing without my shoes

Temperatures rising high

Aztán a vad szimatot fog, megérzi a bajt és hirtelen ki akar menekülni a tömegből. Ahogy elhalad mögötted, az ujjaival
finoman végigsimít a hátadon. A hátad meghosszabításaként követed a kezeddel a
kezét. Rád néz.... És eltűnik a tömegben. Ismét a füledbe szökken a bömbölő zene, érzed  a basszust, látod a
kirajzolódó  alakokat a füstben.

What if I'm invited to your masquerade?

When the party's over  and  I'll take off your face

És később (vagy
egy következő alkalommal)  ismét
eljárjátok ezt a táncot. Míg végül már nem bír ellenállni. Míg végül egyszer
amikor mögötted halad el, kezét finoman végighúzva a hátadon, a padlón a
nemlétező rágógumiba ragad a lába és nem bírja tovább vonszolni magát, nem bír
elmozdulni mellőled.

Táncol veled,
ahogy csak egy félisten táncol, ahogy senki más. Az elején kissé bizonytalanul,
de amikor megtaláljátok a közös basszusnevezőt, ismét megszűnik körülöttetek a
világ. A távolból néha felcsillan az irigyek sárga tekintete, az ismerősök
bambán meghökkent arca.

And now I'm flying like an angel to the sun

My feet are burning and I grab into another world

Egyikőtök a  zsebébe csúsztatja a képzeletbeli jegygyűrűt.
Az érzékszervek fele kiesik, de a szaglás, a tapintás, a hallás annál élesebb
lesz.  És mámorosan összefonódva, a
bódulattól eltompulva maradtok néhány végtelennek tünő percen át.

Hunters of the night

Come to life

Wildly confused

You run away

Too far from home

De a jó vadász
másik ismérve hogy nem várja meg míg leáll a zene. Tisztában van vele hogy a
valódi buli akkor kezdődik amikor kigyúlnak a fények, a ritmusnak már csak
visszhangja cseng a megsüketült fülekben. És leesik az álarc. A jó vadász nem
fedi fel kilétét. És a mámor illúzióját nem teszi tönkre a valósággal. Tudja
hogy ennek nincs helye a gondosan kialakított életében. És nem kockaztat
fölöslegesen mert túl sok a vesztenivalója. Nem akarja látni ahogy Adonis visszavedlik
Hephaistos-szá, mert így a benne élő félisten örök életű lesz, míg az esetlen
csúfság képétől gyorsan megszabadul a szelektív memória. És nem akarja
veszélybe sodorni a jól működő kapcsolatát, amit bár egy estére szünetre tett,
ez az este alatt semmit nem ártott neki.

A másnap
másnapos. Az este csillogó szem csipásan pislog a kegyetlen csergőórára. Az
este szagtalan vodkától most bűzlik a kiszáradt szájban a lehellet. A tökéletes
frizura kócos, zabolázatlan romokban hever. A gyomor nyugtalanul kóvályog a
törzs különböző  szintjein. A csinos ruha
cigarettaszagúan hever az ágy végében. Hamupipőke mégis mosollyal ébred az
ajkán. Mert talált egy tiszavirág életű herceget. Mert nem vesztette el sem a
cipőjét,sem a fejét. Mert nincs semmi amit meg kéne bánjon vagy gyónjon. Azonkívül
hogy kegyetlenül meg fog fizetni a néhány pillanatnyi mámorért amikor utoléri
és jól fejbekólintja a magára hagyott paszulyos fazék.