csütörtök, december 03, 2009

Slow dancing in a burning room…

“És boldogan éltek míg meg nem haltak….” Ahol a mese véget ér, ott kezdődik a valóság. A szó szoros értelmében. Ogres don’t live happily ever after.



Amikor egy kapcsolatban eloszlik a mindent belengő vattacukor... (mások ezt rózsaszín ködnek nevezik de szerintem inkább vattacukor mert nyálas leszel tőle, ragacsos, és ha túlzásba viszed elkezdesz émelyegni de attól még továbbra is imádod, továbbra is rózsaszin marad és kívánatos –ha nem,akkor nem is volt igazi vattacukor csak valami olcsó utánzat)

...kezditek felfedezni egymás hibáit. Megtörténik az első veszekedés.


Oh, what are we doing?



We are turning into dust



Playing house in the ruins of us




De még mindig tökéletesen puffos és édes minden. Ha minden jó és szép, ez így megy egy jó időn át (ez egyeseknél 3kőkemény hónapot jelent, másoknál 3évet, de mint minden más, az idő megítélése is szubjektív) A szerelem mellé társul egy jó adag kötődés és szeretet, ami egyesek szerint a dolgok természtes rendje és jó hogy így történik.

Szerintem nem feltétlenül. A vattacukorról legalább tudja az ember hogy van, és hogy ő is épp egy ilyen közepébe csöppent (cuppant). De a kötődés.... az olyan mint a Matrix. Csak Morpheus tudja hogy mi is az, a többiek mit sem sejtenek.

És ekkor jön a nagyobb probláma.


If it makes you happy



It can't be that bad



If it makes you happy



Then why the hell are you so sad




A kisebb-nagyobb hibák felismerése után, ha elgondolkozol egy kicsit (szerencsére ezt a tevékenységet a populáció kis százaléka űzi, így nincs veszélyeztetve a fajfenntartás) észreveszed a nagyobb, de sokkal alattomosabb buktatókat. Amikkel nemigen van mit kezdeni.


Oh, it tears me up



I tried to hold on but it hurts too much



I tried to forgive but it's not enough



To make it all okay


És ilyenkor felmerül a kérdés: mihez kezdj? Ez annak a jele hogy fuss, menekülj amíg még nem késő.


Running back through the fire



When there's nothing left to save



It's like chasing the very last train



When it's too late, too late




Hogy jó hogy ezt időben felismerted mert így legalább nem fecsérelsz még több időt egy amúgy jó, de jövő nélküli kapcsolatra?


You can't play our broken strings



You can't feel anything



That your heart don't want to feel



I can't tell you something that ain't real





Oh, the truth hurts and lies worse



How can I give anymore



When I love you a little less than before?


Vagy –akárcsak a mesékben a negatív szereplő- ez is egy szükséges rossz és abból hogy ez tudatosult, csakis jó származhat mivel így valamennyire fel leszel készülve amikor szembesülsz a helyzettel vagy ha nem vagy vak, sem bunkó akár ki is kerülheted a buktatót. De mi van ha ezt nem az ész súgja a füledbe hanem a majomszeretet a másik válladról? A gyengeség hogy otthagyj és megbánts valakit, ráadásul úgy hogy ez neked is fáj?

Mi a helyes? Mi a jó? Melyik a könnyebb? Melyiktől leszel boldogabb? Sajnos rendszerint az egyik kérdésre a válasz nem felel a másik kérdésre.

Viszont az igazsághoz az is hozzátartozik hogy naiv és bolond aki azt hiszi hogy egy jó kapcsolat legfőbb ismérve hogy csak úgy adja magát és a kisujjad sem kell mozdítsd érte.


'Cause nothin' lasts forever



And we both know hearts can change



And it's hard to hold a candle



In the cold November rain

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése