Észheztérés 2

Amikor egyre inkább zuhanófélben voltam, rájöttem, mennyi igazság szorult abba a mondatba hogy „az a baj ezzel a világgal hogy a hülyék holtbiztosak mindenben, az okosok meg tele vannak kétségekkel” illetve ezt továbbgondolva: a hülyék boldogok, de bántja őket hogy hülyék, ezért az extrás hülyék megpróbálnak okosok lenni. De amint ez sikerül nekik, iszonyúan boldogtalanok lesznek, és azt kívánják, bárcsak megint lehetnének mit sem sejtő, felszínes, de mámorosan boldog bunkók. Például az okosok, akik már kitapasztalták hogy van a világ rendje ritkán lelik igazi örömüket egy felelőtlen, felhőtlen egyéjszakás kalandban. Mert először is, jó eséllyel el sem jutnak az ágyig. Tudják mi a mágikus szó, amivel könnyedén ágyba lehet dönteni egy szenvedő, bizonytalan kikosarazott nőt, de azt is tudják hogy másnap reggel csak mégrosszabb állapotban lesz miattuk és ha valaha is tükörbe szeretnének nézni, nem tehetik ezt vele. Továbbá nem adatik meg nekik a remény hogy hetekig lessék a telefonjuk minden rezdülését, mert tudják hogy úgysem fog telefonálni. Soha.



Rájöttem, az élet nem egy romantikus vígjáték. Nincs értelme szakítani valakivel csak azért, mert vezérel a remény hogy mással jobb lesz. Legalábbis akkor nem ha az illető képes akarva és akaratlanul megadni szinte mindent amire tudod és nem is sejted hogy szükséged van. Még akkor is ha akkor azt hiszed hogy pont nem erre van szükséged. Nincs ideális kapcsolat és bolond aki azt hiszi hogy egy jó kapcsolat nem jelent kőkemény munkát nap mint nap.

But oh the road is long

The stones that you are walking on

Have gone



Sokan irigylik a kapcsolatomat. És van néhány ember akinek néha én irigylem a kapcsolatát, annak ellenére hogy az olyan elemekben szenved hiányt amelyek nélkül én képtelen lennék létezni. Nem hülyeség?



Mi az ami nélkül én nem tudnék meglenni?

1. A szabadság. Alig tudok a miénken kívül olyan párt mondani aki nem pórázon tartja a jobbik felét. Aki nem érzi úgy, hogy el kell kérezzen. Aki elmegy bulizni, kirándulni egyedül is ha úgy adódik és jól érzi magát. És akinek ezt másnap nem hányják fel, nem dörgölik az orra alá a megfelelő pillanatban és a felszín alatt sem neheztelnek rá. Én a birtoklást mindig is hülyeségnek tartottam. De Ő döbbentett rá, hogy igaz az a közhely miszerint „engedd el, ha visszajön örökre a tiéd lesz, ha nem, nem is volt a tied soha”. Engem azzal kötöttek a legrövidebb láncra hogy nem kötöttek láncra. Irónikus? Lehet. De igaz.

2. Az őszinteség. És ez nem csak azt jelenti hogy megbeszéljük a közös és magán problémáinkat, megosszuk a titkainkat. Hanem hogy biztos lehetek abban,hogy ha van egy pattanásom, az nem marad szó nélkül, hogy hiába vagyok a legszebb nő az egész násznépből akit mindenki bámul és akinek a karján lépkedőt mindenki irigyli, még úgyis a fejemhez vágja hogy bénán járok a magassarkúba (mentségemre hegynek le, csúszós, hiányos macskakövön..:p amúgy meg tényleg nem járok jól magassarkúba.)

És abban is biztos lehetek hogy ha lát egy jó csajt az utcan megnézi a fenekét (és akkor mi? én is megnéezem) vagy ha este a buliban flörtöl vele valaki és ez jól esik neki, elmondja. Én pedig nem reagálom túl.

3. A hűség. Ami néha pokolian nehéz. Kiskapukkal lehet valamennyit könnyíteni rajta, a maradék meg egy olyan teher amit dicsőség és érdemes viselni.

4. Az örökös ökörködés, gyerekes játék, idétlen szórakozás. A hülye becenevektől elkezdve az őrült mókákon a másokat megbotránkoztató ajándékokig.



Rádöbbentett, hogy nem ébredés, ködeloszlás, hirtelen megvilágosodás, egy felsőbbrendű intelligencia szintre lépés következménye volt a felismerésem, hogy a kapcsolatunk olyan dolgokat nélkülöz, amik nélkül valószínűtlen az együtt élés. Továbbá hogy értelmetlen és ostoba szélmalomharc volt hogy azonnal akcióba lendültem és minden vélt hibán azonnal változtatni akartam. Hogy lássam, van-e esélye a kapcsolatnak. Hogy könnyebb legyen később kezelni a helyzetet. Hogy leigázzam a hibákat mielőtt még megtáltosodnának a beidegződéstől, hogy időben elfojtsam a csírát.



Végülis nevetséges, fölösleges és kissé lehetetlen kezelni egy olyan problémát ami majd akkor fog bekövetkezni ha összeköltözünk . Hogy ez akkor majd probléma lesz? Az valószínű. De nem biztos. És jelenleg amúgysem lehet semmit tenni ellene. Viszont ha most akarunk megbírkózni a nem létező helyzettel, lehet hogy magunk alatt vágjuk a fát és el sem jutunk odáig. Ezt megint kissé irónikusnak találom. Nem hiába, az élet nagy mókamester.



And the night that you got locked in

Was the time to decide

Stop chasing shadows

Just enjoy the ride



**Ami az összeköltözést illeti. Már régebb óta akarjuk. De kénytelen vagyok belátni hogy még nem vagyunk rá érettek. Hogy enélkül nem is leszünk? Az lehet. De addig is kicsit még kupálódunk ha más nem. És mivel egyelőre technikai okokból sem kivitelezhető a dolog és ez még (sajnos vagy sem) egy darabig így is marad. És akkor már miért ne használnánk ki minden percét?



With the moonlight to guide you

Feel the joy of being alive

The day that you stop running

Is the day that you arrive